Danter Izabella (ST)

(* 1955. márc. 27. Pozsony) Néprajzkutató, muzeológus. Szencen érettségizett (1974), a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett néprajz szakos diplomát (1978), majd bölcsészdoktori címet (1981). 1978–1985 között a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, 1986-tól a galántai Honismereti Múzeum munkatársa. 1999-ben a szlovákiai magyar nyelvterület tájházainak, néprajzi-honismereti gyűjteményeinek szakszerű dokumentálására létrehozta a Mátyusföldi Muzeológiai Társaságot. 2001-ben a Szlovák Nemzeti Múzeum önálló osztályaként létrehozott Magyar Kultúra Dokumentációs Központ vezetőjeként, majd külső munkatársaként meghatározó szerepe volt a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma állandó kiállításának megvalósításában (2003). Nevéhez fűződik az évente megrendezésre kerülő Musaeum Hungaricum konferenciasorozat megvalósulása. A népi gyógyászat kutatása mellett főleg a zsákmányoló gazdálkodás, ill. a népszokások és a népviselet kutatásával foglalkozik. – Fm. Népi gyógyászat a Kisalföld északi részén (1994).

Dráfi Mátyás (FI)

(* 1942. nov. 17. Galánta) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyi középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő, azután – nyugdíjba vonulásáig – újból a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze. Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője. Előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor stb.). Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Gyurko (Peter Karvaš: Éjféli mise); Karl Moor (Friedrich Schiller: Haramiák); Godun (Boris Lavrenyov: Leszámolás); Matyi (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi); Benvolio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); John Proctor (Arthur Miller: A Salemi boszorkányok); Hus János (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Platon krecset (Olekszandr Evdokimovics Kornejcsuk: A nagy műtét); Madách Imre (Felkai Ferenc: Madách); Švejk (Jaroslav Hašek: Švejk); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Othello (William Shakespeare: Othello); kreon (Szophoklesz: Antigoné); Lestyák Mátyás (Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Nikosz Kenotafiosz (Ivan Bukovčan: Fatamorgana); Peachun (Bertolt Brecht: Koldusopera); Fekete (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Coriolanus (William Shakespeare: Coriolanus); Professzor (Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről); Tiborc (Katona Józef: Bánk bán); Ádám (Sütő András: Káin és Ábel); Dr. szekeres (Márai Sándor: Kaland); Egnatius (Háy Gyula: CaliguLÓ); Báthory István (Háy Gyula: Mohács); Tevje (Joseph Stein–Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); szalay (Barta Lajos: Szerelem); Tallérosy Zebulon (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); alfred dolittle (Frederick Loewe: My fair lady); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Rettegi Fridolin (Horváth Jenő –Szenes Iván–Kellér Dezső–Franz Schönthan–Paul Schönthan: A szabin nők elrablása). – Vendégjátékok: Kisfaludy Színház, Győr. Vígszínház, Budapest. Thália Színház, Kassa. Bárka Színház, Budapest. – Film: Ezeréves méh. A víz íze. A skanzen gondnoka. A szívroham. Átkelő a Dunán. Én népem. – Díjak, elismerések: Érdemes művész (1985); Jászai Mari-díj (2001); Egressy-díj (2003); Nyitott Európáért Díj (1998); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje; Pribina-kereszt harmadik fokozata (2006); Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválja, A legjobb férfi alakítás díja (1993); Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életműdíj (1998); Szlovák Írószövetség Színházi Szekciója, Életműdíj (2005); Pro Probitate – helytállásért díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Kossuth-díj (2023). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71- es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).

Dráfi Mátyás (JSZ)

Józsa Mónika (csa)

(* 1959. nov. 30. Vága) Egyetemi oktató, karnagy. Általános iskolai tanulmányait Vágán végezte, a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett (1978). A galántai zeneiskolában tanult hegedülni (1975−86). A Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola Zene- és Táncművészeti Karán karvezetői diplomát (1992), a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen ének−zene tanári, karvezetői oklevelet (2003) és a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola Zene- és Táncművészeti Karán doktori fokozatot („artis doctor” Art.D, 2013) szerzett. 1992-től a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. 1979-től 1989-ig a Csemadok alkalmazottja adminisztrátori munkakörben Galántán, majd 1986-tól 1989-ig a Csemadok Központi Bizottságának ének−zenei szakreferense Pozsonyban. 1986-tól 1993-ig az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes énekkarának karnagya. 1981-től 1994-ig a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium Leánykarának karnagya. 1972-től szülőfaluja, Vága község katolikus templomának kántora. 1982-től vezeti a galántai Kodály Zoltán Daloskört, 1980-tól a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának énekese, szólamvezetője és karnagya, 2006-tól az énekkar művészeti vezetője. 1992-től a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusának a karnagya. Több tanulmány és cikk szerzője, szinte minden szlovákiai magyar lapban készült vele, illetve róla írás, interjú, méltatás. – Díjak, kitüntetések: V. Csengő Énekszó, a legjobb karnagyi teljesítményért járó díj (1983); Békéstarhosi Zenei Napok – karnagyi különdíj (1989); Radius Hungaricus Chor I. Nemzetközi Kóruskarnagyi Versenye, I. díj (1990); XIV. nemzetközi kórusfesztivál Nagyszombat, karnagyi különdíj (2002); Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002); Adventi és Karácsonyi Kórusfesztivál, Prága, karnagyi különdíj (2003); Galánta város polgármesteri díja (2006); a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének díja (2009); Vass Lajos-emlékplakett (2009); Szent László király Érdemkereszt (2011); Mikola Anikó-díj (2011); Cirill-Metód emlékplakett (2013); Magyar Arany Érdemkereszt (2013); Harmónia Szlovákiai Magyar Zenei Díj Életműdíja (2022).

Olasz István (SZM)

(* 1980. nov. 10. Galánta) Színész. Gimnáziumba szülővárosában járt. Diákkorában versmondó versenyek résztvevője, s tagja volt a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpadnak is. 1999–2003 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, majd a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött. Többször vendégszerepelt a Szevasz Színház előadásaiban. 2002-ben Boráros Imrével az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában vett részt előadói körúton. – Főbb színházi szerepei: Kukorica Jancsi (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Chodzko (Spiró György: Az imposztor); Freddie (Alan Jay Lerner–Frederick Loewe: My Fair Lady); Padkaljószin (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Háztűznéző); Pap (Michel de Ghelderode: Barabbás); Szűköl Makár (Jókai Mór: A gazdag szegények); Aramis (Alexander Dumas: Három a testőr), Von Kalb (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem), Szendeffy (Kellér Dezső–Horváth Jenő–Szenec Iván: A szabin nők elrablása), Thuróczy (Lengyel Menyhért: A waterloói csata), Mickey (Arthur Miller: Kanyargó időben), Vőfély – Favágó (Federico García Lorca: Vérnász), Konferanszié (John Kander–Fred Ebb–Bob Fosse: Chicago), Második orvos (Jean-Baptiste Molière: Gömböc úr), Csató (Molnár Ferenc–Kellér Dezső–Zerkovitz Béla: A doktor úr), Fekete (Szép Ernő: Patika), Joey (Martin McDonagh: Macskabaj), Aljosa (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Karamazov testvérek), Kisbíró (Gárdonyi Géza: A bor); Varjú Virgil (Grimm-testvérek–Albert Péter–Barabás Árpád–Lőrinczy Attila: Hófehérke meg a törpék); Tronkai Vencel báró (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Perry Lascoe, az alapítvány titkára (Noel Coward: Forgószínpad); Ferdinánd főherceg (Kálmán Imre–Stein Leo–Jenbach Béla–Gábor–Békeffi István–Kellér Dezső: Csárdáskirálynő); Karvezető (Szophoklész: Antigoné); Timoteo (Niccolo Machiavelli: Mandragora); Dobos ember (Tamási Áron: Énekes madár); Duncan (Ken Ludwig: Primadonnák); Vlagyimír Karlovics Rode (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér); Giovanni, csődbe jutott cukrász (Vajda Katalin–Fábri Péter –Valló Péter: Anconai szerelmesek); Malvolio, Olivia udvarmestere (William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok); Timót Pál (Csiky Gergely: Lumpok; Tibor (Vaszary Viktor– Fényes Szabolcs–Szenes Iván: Az ördög nem alszik); Jepihodov (Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert); Dobrík (Ladislav Ballek: A hentessegéd); Főszámolnok (Faragó Zsuzsa– Laboda Kornél–Zombola Péter: Szegény Dzsoni és Árnika); Tokaji koma (Móricz Zsigmond: Sári bíró); Júdás (Székely János: Caligula helytartója); Dobcsinszkij (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Montgicourt (Georges Feydeau: Egy hölgy a Maximból). – Film: Sántántangó, 2010, r. Molnár Cs.; Ďakujem dobre, (Köszönöm, jól), 2011, r. Prikler M. – Egyéb: Ahogy esik, úgy puffan – improvizációs műsor; Itt és most – improvizációs műsor. – Vendégjátékok: Nick (Edward Albee: Nem félünk a farkastól – Szevasz Színház); Művész (Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli – Szevasz Színház); István (Orál Morál – Epopteia Színházi Műhely); Ján (Pavol Rankov: Szeptember elsején/ vagy máskor/). – Díjak, elismerések: Ferenczy Anna-díj, 2004. – Ir. Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku. (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); A Komáromi Jókai Színház archívuma.

Talamon Alfonz (FI)

(* 1966. máj. 14. Dunaszerdahely, † 1996. szept. 8. Galánta) Író. Galántán érettségizett (1984), a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1988-ban a Csemadok KB szakelőadója, 1992-től a Szabad Újság szerkesztője. 1996. febr. 9-én baleset érte, és haláláig kómában volt. Az Iródia mozgalom nemzedékének és a Próbaút (1986) c. antológiának egyik meghatározó egyénisége volt. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2006-ban róla elnevezett prózaírói díjat alapított; diószegi szobrát Mag Gyula készítette (2006). 1996-ban Madách Imre-díjat kapott.  – Fm. A képzelet szertartásai (elb., 1988); Gályák Imbrium tengerén (r., 1992); Az álomkereskedő utazásai (elb., 1995); Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából (r., 1998); Talamon Alfonz művei (2001). – Ir. Németh Zoltán: Talamon Alfonz (mon., 2001).

Tóth Lajos (csa)

(* 1939. nov. 18. Királyrév, † 2023. nov. 24.) Pedagógus, iskolaalapító. A galántai magyar középiskolában érettségizett, majd a Pozsonyi Pedagógiai Főiskolán földrajz–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1959). 1961-től a Vágsellyei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanára. Alapítója a vágsellyei Vörösmarty Klubnak (1966), aktív szereplője a klubmozgalomnak, főszervezője az I. Nyári Ifjúsági Művelődési Tábornak Őrsújfalun, amely a csehszl.-i és külföldi fiatal magyar értelmiség fontos találkozóhelye lett és elindítója a táncházmozgalomnak Szl.-ban. Kezdeményezésére alakult meg a Központi Klubtanács Érsekújvárott (1978). 1981-ben Vágsellyén megalapította a Theátrum Irodalmi Társulást, amelyet egy év működés után betiltottak. Egyik szervezője a magyar iskolák megszüntetése ellen fellépő megmozdulásoknak és a romániai falurombolás elleni, ill. a Csehszlovákiai magyarok Memoranduma 1988 ellenzéki dokumentum melletti aláírásgyűjtéseknek. Folyamatos rendőri zaklatásnak volt kitéve, útlevelét bevonták. „A csehszlovákiai magyar értelmiségi lét” címen konferenciát rendezett 1989. november 18-án Vágsellyén, ahol szl.-i magyar értelmiségiek első ízben követelték Esterházy János rehabilitálását. 1989-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1991-ben Galántán megalapítója az első magyar 8 éves magángimnáziumnak (1991), 1995-ben kereskedelmi magánakadémiát hoz létre, 2000-ben elindította az első angol–magyar, 2004-ben az ötéves angol–szlovák magángimnáziumot. – Díjak: Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2004). – Ir. Lukáč, Emil Boleslav: A nagy üzenetváltás (1973); Ruffy Péter: Világaim (1979); Tóth László: Vita és vallomás (1982).